Azoknál a tárolási-kiszedési tárolási rendszereknél ahol raktári tárolási zóna kiszedési és puffer tárhelyek együtteséből áll, akkor a kiszedőtárhelyek fogyásának pótlását valamilyen raktári tranzakcióval pótolni szükséges.

A pótlási rendszer kialakításánál fontos folyamatszervezési szempont az, hogy a tranzakció raklapos mozgatással legyen végrehajtható, más szóval ne kelljen feleslegesen kézzel is készlet rakosgatásokat végezni. Ezzel a megoldással gyakran találkozunk, amely sokszor a kialakított vagy szervesen kialakult hibás folyamatok eredménye.

A hatékony raktári folyamat az, ha utánpótlást végző dolgozó raktári targoncával végzi a tranzakciót, a WMS által meghatározott rakatot megfogja és áttárolja azt egy üres kiszedési tárhelyre.

A legfontosabb kérdés – és a raktári informatikai rendszereknek (WMS) képességének egyik vízválasztója – hogyan történjen ez a folyamat, mi legyen az készlet állapot, amelyre az utántöltési mozgatások létrejönnek a raktári folyamatban.

Alapvetően két lehetséges utántöltési stratégia folytatható:

1. A kiszedési zóna készletét ciklikusan fel kell tölteni egy feltöltési ciklusok közti várható fogyást fedező készletszinre (push stratégia).
2. A kiszedési zónába csak akkor kerül egy adott cikk utántöltésre ha a feldolgozott rendelés már nem szolgálható ki a kiszedési zóna készletéből (pull stratégia).

Az első utántöltési stratégia megfelelően biztonságosnak tűnik, hiszen mindig biztosítunk elegendő készletet az adott kiszolgálási ciklus kiszolgálásához. Viszont felvetődnek a kérdések:

Miért kellene feltölteni egy kiszedő zónát olyan termékekkel, amelyek csak napokkal hetekkel később fogynak el?

Miért jó vagy rátároltatni a kiszedő tárhelyen már ott lévő készletre vagy olyan értékes térhelyeket befoglalni olyan készletekkel, amelyekre még nincs értékesítési rendelés?

Általában a raklapos kiszedő tárhely értékes tárhely, ez minden raktárban szűk keresztmetszet. Ezért ezekre a tárhelyekre push stratégiájú töltés biztos hogy nem eredményez ideális feltöltöttségi állapotot. Ráadásul nagyon nehéz biztosat mondani arról is, hogy mi az a készletszint, amire az egyes cikkeket tölteni szükséges. Push stratégia mellett biztos, hogy bármilyen magasra tervezett készlet mellett is mindig van kiszedő tárhely készlet meglyukadás, és mindig van pull típusú utántöltés is.

Ezekből következően az általunk kialakított rendszerekben a pull utántöltési stratégiát javasoljuk kialakítani, amelynek informatikai támogatás kialakítása különböző lehet. Pull stratégia kialakításakor a kritikus kérdés mindig az idő, vagyis hogy a kiszedési folyamatot mennyire akadályozza meg az utántöltési igény. Erre a kérdésre előzetesen is lehet modellfuttatásokkal előzetes utántöltési számot meghatározni, illetve ez alapján szükséges utántöltést végző targonca kapacitást tervezni.