A raktárlogisztikai teljesítménymérés bevezetését több szempont is erősíti.
A fontosabb szempontok, a dolgozók differenciálása, a vezetői értékelhetőség megteremtése, a túlóraszámok csökkentése.
Az emberek egy része szereti a versengést, a másik része viszont nem. Sőt vannak akikre a versenyhelyzet kifejezetten rossz hatással van.
A raktárlogisztikában az egyéni motiváció mégis egy versenyhelyzethez kötött. Adott idő alatt aki több feladatot tud elvégezni jogos, hogy magasabb bért kaphasson.
Logisztikai tanácsadónként a tapasztalatunk az, hogy a raktárlogisztikában egyéni teljesítmény mérési rendszer működtetése esetén a dolgozók különböző képen alkalmazkodnak a rendszerhez.
Minden teljesítménymérési rendszernek két alapja van. Az egyik, hogy időegységenként hány tranzakciót végzünk el, a másik pedig, hogyan tudjuk megmérni az egyes eltérő típusú raktárlogisztikai tranzakciókat. Ez alapján határozható meg az elvárt tevékenység mennyisége és a sávos bónusz rendszer szintjei.
A tapasztalt raktárosok ezen két paraméter ismerete alapján mindig ki fogják tudni választani azt a paraméterű feladatot, amely végrehajtását tapasztalatuk szerint a teljesítménymérési rendszer nagyobb mértékben jutalmaz, mint más feladatok. Tehát azok a tapasztalt raktárosok, akik érdekeltekké tehetők a játékban, nagyobb valószínűséggel érnek el jobb eredményt. Ez a raktárlogisztika szempontjából és a raktár hosszútávú személyzeti politikája szempontjából előnyös. Kialakul egy olyan stabil személyzet, aki érdekeltté vált a raktár működésének sikerében, akikre építhető a raktár működése.
Természetesen a raktárvezetés számára is a teljesítménymérési rendszer segít az egyes dolgozók képességének értékelésében. A raktárvezető a dolgozók munkaköri besorolásakor figyelembe tudja venni azt, hogy ki melyik területen tud a leghatékonyabban dolgozni.
A raktárlogisztikai rendszerben újonnan felvett személyzetnél az figyelhető meg, hogy a kezdéstől az átlagos munkavégzési szintig való fejlődés 1-3 hónap alatt megy végbe. Ezután dől el, hogy a dolgozó át tudja-e lépni a motivációs rendszer határát és bevonható-e a rendszer által ösztönzött hatékonyság növelésbe vagy sem.
Nagyon fontos, hogy a teljesítmények időszakos kiértékelésekor, és az ahhoz tartozó bónuszok meghatározásakor a dolgozók objektív képet kaphassanak a teljesítményükről, láthassák a fejlődési lehetőségeket, tisztába lehessenek az elvárásokkal.
Sokszor a dolgozók és a management számára csapdahelyzetet jelent a raktárlogisztikai rendszerrel kapcsolatos szezonális igények változása. Bizonyos időszakokban kevesebb munka jelentkezik, mint amennyivel át lehet lépni az átlag elvárás szerinti határokat. Ilyenkor azon felül, hogy a szabadságolási tervet eszerint állítja össze a raktárvezető két út lehetséges:
- A raktárvezető a szezon szerinti igényekhez lehet igazítani az elvárt normát, így a dolgozók részére folyamatosan elérhető bónusz célok tarthatók
- Csak a nagyobb terhelésű időszakban érhető el bónusz, akkor viszont könnyebb magasabb összegű egyéni ösztönzést elérni.
Mindkettő rendszer kialakítása mellett és ellen is lehet érvek sorát hozni. Tapasztalatunk szerint jó beállított teljesítménymérési rendszer esetén mindkét megoldás azonos bértömeg kifizetése mellett csökkenti a túlórákra kifizetett bérmennyiséget.
Ez nemcsak a munkaadónak előnyös, de a munkavállalók számára is egy családbarát, tervezhetőbb szabadidőt biztosító munkahelyet jelent.
